Tiszavasvári Református Egyház

Tiszavasvári 3 megyeszékhely (Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc) vonzáskörzetében helyezkedik el. 1986 óta rendelkezik városi ranggal, a több mint 14000 lakost számláló település. Tiszavasvári (volt Szentmihály) lakossága a XVI. század második felében tért át a református hitre, miután 1581-ben "a reformáció óhajtott tanait elfogadta". A Lónyay Zsigmond által ide telepített hajdúk 1620-ban hajdú kiváltságlevelet kapnak és az egyház 1621- óta szabad vallásgyakorlattal rendelkezik. A szervezett egyházközséget a debreceni egyházmegye kebelezte be. 1645-47-ig, 1724-37-ig, és 1770-73-is esperesi székhely. Az egyházi anyakönyvet 1737-től vezetik, a hites presbitériumot 1832-ben alakítják. A XVI-XVII-XVIII - századokban a község lakóinak 95%-a református. A XIX. és XX. századokban 72-73% a reformátusok száma. A templom története a XIII. századba nyúlik vissza, amikor a mesterségesen emelt dombon kőtemplom épült. Ez az egyhajós francia - román stílusban épült templom, melyet temető vett körül a XVI. században került a kálvini hitre tért egyházközség birtokába. A templom mai alakját - többszöri átépítés után - 1788-89-ben kapta meg. A 25-30 évenkénti tatarozások lényegtelen változtatásokkal meghagyták 1787-es állapotát. A templom déli oldala az Árpádkori templom fala. 1990-91-ben teljes külső, belső felújítás történt. 1995-ben a torony átfedésre került vörös rézzel. 2004-ben ismét kisebb külső, 2005-ben pedig teljes belső felújítás történt. 1791-ben a templomot körülvevő palánkkerítés helyett a hajdú- kor emlékeit idéző, négy sarokbástyával ellátott kőkerítést emelnek, mely azonban védelmi célt sohasem szolgált. A sarokbástyákat (kazamaták) itteni szóhasználat szerint "kása - máté"-nak nevezik. 1907-ben két sarokbástyát és a kőkerítés három oldalát lebontják és helyükbe szecessziós vaskerítés kerül. A megmaradt két kazamata, azokat összekötő fal és barokkos kapu műemlék.